Semmiért Egészen

A fény harcosa

A fény harcosa nem nézhet hátra,

útját emelt fővel, csendben járja…

Határozottan tart a célja felé,

nem homályosíthatja könny a szemét…

Nem siet, csak lassan lépked,

nem tér vissza, nem is térhet…

Minden úgy van, ahogy kell legyen,

minden seb egyszer majd beheged…

A fény harcosa mélyen hiszi,

hogy minden perc előre viszi…

A fény harcosa meg nem törhet,

mert szíve acél, lelke kőhegy…

Meg nem retten, meg nem hátrál,

kijelölt útján némán jár…

Búcsút int, fáradt mosollyal arcán,

Túl egy újabb elveszett csatán…

Majd utoljára visszanéz,

hogy még egyszer láthassa még,

azt, amit most elengedett:

pár újabb elcseszett percet…

Még mindig ugyanazon körök,

végén várja ugyanaz a gödör…

A fény harcosa néha gyenge,

s ha oly sok mindent elengedne…

Persze minden agyban dől el,

csak közben szíve szakad tőrrel…

A fény harcosa most padlón fekszik,

 lelkét újabb sebek metszik…

Nem evilági lény a fény harcosa,

„nem ide tartozik” – érzi gyakorta,

a mennyből szállt ő alá egyszer,

hogy a pokolban majd bevégezze…

A fény harcosa most megint menne,

bele az újabb végtelenbe,

könnyek nélkül, ahogy mindig,

oda, hol tud újra hinni…

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat