Semmiért Egészen

Add meg…!

ha elalszom félek…

Álmomban tűznyelvek zabálják testedet,

kezemben a gyufa;

Álmomban meggyilkoltalak, Kedvesem,

és halálod jó esett énnekem...

Egyszer majd megteszem.

Megöllek.

Aztán fejembe küldök egy golyót,

röhögve nézem majd a vérfolyót;

meg foglak ölni.

Megöllek, mielőtt Te ölsz meg…

Gyűlöllek, mert nem gyűlölsz,

Gyűlöllek, mert nem vagy dühös,

Gyűlöllek, mert neked nem fáj,

Gyűlöllek, mert túl vagy rajta,

Gyűlöllek, mert nem könnyezel,

Gyűlöllek, mert tovább léptél,

Gyűlöllek, mert sosem szerettél!

Hát mindent én csináljak, egyedül?!

Add meg, ami jár, add meg!

Mindenkinek, ami az övé

Istennek, ami az istené

Embernek, ami az emberé

Add meg nekem, ami jár

Születésedtől fogva nekem ítélt a végzet,

Nem számít, hogy benned más világ ébred,

Születésedtől fogva nekem adott az élet,

Nem uralhatod már nélkülem a saját léted,

Születésedtől fogva nekem szántak Téged

Nem én kértem,

de már késő,

a döntés megszületett:

Az enyém vagy.

Enyém minden egyes csepp kicsorduló véred,

Enyém minden fájdalmasan nyüszítő részed,

Enyém a rothadó fekély a testeden,

Enyém a halálod, az életed,

Enyém a könnyed, a félelmed,

Enyém minden elhaló hörgésed,

Enyém a gondolat ködös agyadban,

Enyém a megtiszteltetés, a feladat,

Enyém a kéz, mely szorítja nyakadat.

Nem én kértem,

de lejárt az idő,

A döntés megszületett:

Halott vagy.

Álmatlan éjeken ácsolom koporsód,

kopognak a szögek az átkozott kőpadlón,

kísérti agyam egy elnyomott gondolat,

tudom, és látom, hogy már halott vagy…

Álmatlan éjeken ásom a sírodat,

körmöm alatt a fekete sár megragad,

mardossa lelkem egy elnyomott érzelem,

látom, amint kiszorítom belőled az életet…

Álmatlan éjeken járom a végtelent,

várom, hogy jöjjön, ami mindkettőnk végzete,

emészti szívem egy elnyomott látomás,

érzem, közel a végső találkozás…

Csak annyit kérek, hogy add meg, ami jár nekem,

add a véred, a húsod, az életed,

Csak annyit kérek, hogy add meg, ami nekem jár,

add a véred, a húsod, a halált,

Csak add meg, ami jár…!

Add nekem, ami jár,

te vagy a trófeám,

kipreparálva nyugszik majd fejed,

falamra helyezve a kredenc felett,

üveges szemeid néznek majd némán,

Add meg nekem, ami a kezdetektől jár!

Az a perc lesz mindkettőnk végzete,

az a perc lesz a végnek a kezdete,

az a pillanat sodor halálba téged,

én követlek, mint rendelte a végzet,

akkor beteljesül majd az átok,

nem gyötörnek többé álmok,

majd lenyelem utolsó csepp véred,

követlek a halálba is téged,

bárhova mész én utánad megyek,

mert meg kell, hogy add, ami jár nekem…

ha elalszom, félek…

álmomban megöllek téged…

így nem alhatok már többé…

így válok láthatatlan köddé…

örökké félve, örökké ébren…

mert álmomban megöllek téged…

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat